A karácsony, a legnépszerűbb keresztény ünnep, mintegy kristályosodási centrum, mely köré a legkülönbözőbb eredetű szokások és képzetek csoportosultak századok folyamán. Ha e szokások és hiedelmek eredetét szeretnénk kutatni, akkor végig kellene kísérnünk a kereszténység történetét, elemeznünk kellene a római és közelkeleti ünnepeket, valamint ismernünk kellene az európai népek kereszténység előtti szokásait is.
A télközépi ünnepeket az egyház által szabályozott ünnepi szakasz fogja össze. Ez az ünnepkör november végén, december elején kezdődik az adventtel, amely eljövetelt, az Úrra való várakozást jelenti.
Minden közbeeső ünnepeknek sajátos ünnepi szokásai vannak. Ezek részben vallási eredetűek, részben népi hiedelmeken alapulnak, a jövőhöz, a jövő év terméséhez kötődnek.
Hazánkban december 13-ához, Luca napjához kapcsolódik az egyik legelterjedtebb szokás. Ezen a napon elkezdenek egy széket faragni, amit karácsony előestéjére fejeznek be. Aki a templomban az éjféli misén ráál, az meglátja, hogy ki a boszorkány. A lányok szívesen jósolnak lucakor, hogy ki lesz a jövendőbelijük.
A karácsonyi népszokások sok újévet köszöntő elemet is megőriztek a régi időkből. Ilyen szokások a különböző zajkeltések: kolompolás, kiabálás; az alakoskodás: jelmezek, álarcok, álltabőrök viselése, melyek a gonosz, ártó szellemek elűzésére szolgáltak.
Falun házról házra járnak a legények regölni, köszönteni. Kifordított bundában, kezükben bottal, csengővel kopognak be a házakhoz, hogy jó termést, sok állatot, bőséget kívánjanak az új esztendőben.
December 27-én Szent János napjához kapcsolódik a borszentelés szokása. A szent bornak mágikus erőt tulajdonítottak, beteg embert, állatot gyógyítottak vele. Öntöttek belőle a boroshordókba, hogy ne romoljon el a bor.
December 28. Aprószentek napja, a Krisztusért mártírhalált halt betlehemi kisdedek emléknapja. Ezen a napon vesszőből kis korbácsot fonnak, és a gyerekeket vagy az egész háznépet megveregetik, hogy frissek, egészségesek legyenek.
Hazánkban a két legfontosabb dramatikus szokás: a betlehemezés és a regölés. Időpontjuk végigvezet az egész karácsonyi tizenketteden. A betlehemezés fő alkalmai karácsony és vízkereszt, a regölésé pedig István protomártír ünnepe. Az ünnepsor vége január 6-a, vízkereszt napja. A vizek megszentelésének, és Jézus keresztelésének ünnepnapja.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
2008.11.01. Időhiány miatt az oldal frissítése szünetel.
"Mert csakugyan, sokan vannak a világon, akiknek a karácsony valóban néhány napi örömet és boldogságot hoz. Sok család, amelynek tagjait messze elsodorta egymástól és szanaszét szórta a nagyvilágban a létért való szakadatlan küzdelem, most újra összekerül és újra összeforr abban a kölcsönös szeretetben és jóakaratban, amelyből a tiszta és zavartalan örömnek olyan bő forrása fakad, s amely olyan összeférhetetlen a világ sokféle bajával és gondjával, hogy a legműveltebb nemzetek vallási meggyőződése és a legvadabb népek durva hagyományai egyaránt a túlvilági élet legfőbb boldogságai közé számítják, az üdvözült lelkek osztályrészének tekintik. Hány régi emléket, hány szunnyadó érzést ébreszt föl bennünk karácsony ünnepe!"/Dickens/
